A szerelem az élet eggyik nagy öröme, bár néha fáj de ha viszont szeretitek egymást akkor boldog vagy! HA nem szeret viszont akkor is boldog vagy, mert a szíved fáj de még sem! Sajnos ezt nem tom nektek elmagyarázni, de gondolom értitek mire gondolok...van egy nagyon tanúlságos történetem azaz nem is egy hanem kettő!

Kezdeném a régi történettel, ez egy csöppet sem szomorú történet:

Tavaly azaz idén nagyon szerelmes lettem egy 8.-os fiúba a neve titok! Az én sulimba jár...Nagyon közel kerültünk egymáshoz, de nem mint szerelmesek hanem mint barátok...én nagyon szerettem, de nem mint barátot! Ő csak barátjaként tekintett rám!Végülis ő lett a gfogadott báttyám akiről már meséltem nektek! amai napig az eggyik legjobb barátom, de már nem vagyok belé szerelmesd csak mint a barátomra tekintek rá!!!A következő történetben pedig elárulom, hogy hogyan is sikerült elfelejtenem! Nah de ebből a tanbulság, hogy nem mindig a szerlem győz hanem a barátság, nálunk a barátság győzött!!!!

A másik történetem pedig:

Nem is igazán az én drágám miatt felejtettem el a Titok nevű fiút!:D (hihi) Hanem mert nagyon megfogott a fiú belsője...mert a neten ismerkedtünk meg! Nagyon szertem őt! Az az egy gondom van, hogy nagyon sértődős és sok mindent félreért...de nem baj az a fő, hogy boldog vagyok és nagyon szeretem őt!

Háááát remélem nektek is lesz ilyen élményetek! Nagyon remélem, mert csodás éveim voltak! Bár néha nekem is megfordult a fejembe, hogy mi lenne ha nem lennék többet...úgy sem hiányoznák senkinek sem...de aztán rájöttem, hogy igenis vannak olyan emberek akiknek fontos vagyok!

Ennyit akartam írni az élet eggyik nagy öröméről a SZERELEMRŐL!!!!!!

Sok sikert nektek benne! Puszi: Brigi